Pedagógusok szakmai közérzetének konceptuális megközelítése és vizsgálata a koragyermekkori pedagógiai professzióban

Absztrakt

A pedagógusprofesszió a pedagóguséletpálya-modell 2013-ban történt bevezetésével a szakmai és a laikus érdeklődés homlokterébe került. Az életpálya-modell bevezetéséhez kapcsolódóan az alábbi alapvető célkitűzések jelentek meg: a pálya vonzóvá tétele a legrátermettebb, legtehetségesebb jelöltek számára, a jó pedagógusok megtartása, a kiszámítható karrierpálya megalapozása, a pedagóguspálya presztízsének növelése, valamint a teljesítményelven alapuló differenciált bérezés megvalósulása (2011. évi CXC. törvény a köznevelésről; 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról). A törvényi változásoknak köszönhetően a pedagógusok egyre szerteágazóbb feladatokat látnak el, ami jelentősen befolyásolhatja a pedagóguspályával kapcsolatos motivációjukat és szakmai közérzetüket. A pedagógusok szakmai közérzetét számos tényező határozza meg, melyek közül a hazai kutatások elsősorban az iskolai klímára fókuszáltak (Halász, 1980; Horváth, 2009; Kovács et al., 2005; Széll et al., 2020; Tímár, 2006), az ott dolgozó pedagógusok vizsgálatával. Az iskola előtti nevelés területén hiányoznak a releváns hazai vizsgálatok. A nemzetközi szakmai diskurzusokban a szakmai közérzet (professional well-being) szélesebb értelmezésben jelenik meg, így az intézményi klíma feltárása mellett számos objektív és szubjektív tényezőt vonnak be az elemzésbe. Tanulmányunk célja egyrészt a szakmai közérzet fogalmi komplexitásának pedagóguspályára vonatkozó megragadása, másrészt a koragyermekkori nevelésben dolgozó pedagógusok szakmai közérzetének feltárása, melynek során elsősorban az intézményi klímára és a kiégésre fókuszálunk