Mozgással, mozgásfejlődéssel és mozgásfejlesztéssel kapcsolatos tévhitek elterjedtsége pedagógusszakos hallgatók és végzett pedagógusok körében

Absztrakt

A neuromítoszok, vagyis téves idegtudományi elképzelések a mozgásfejlesztés és a motoros terápiák területén is problémát jelentenek. A megcáfolt fejlődéselméleteken vagy idegrendszeri működési mechanizmusok félreértelmezésén alapuló mozgásfejlesztési módszerek a gyermek különböző, nem motoros funkcióterületeinek (pl. kognitív funkciók, tanulási teljesítmény) javulását vetítik előre tudományos megalapozottság nélkül. Tanulmányunk célja a mozgással kapcsolatos neuromítoszok előfordulási gyakoriságának elemzése. 

Kérdőíves vizsgálatunkat a Magyar Neuroedukáció Kérdőívvel (MANEK, 2022) végeztük, mely 13 mozgással kapcsolatos állítást is magába foglalt. Vizsgálati mintánkat pedagógia szakos hallgatók (n=822 fő, életkoruk 29,65 ± 9,93 év), továbbá végzett pedagógusok (n=734 fő, életkoruk 48,05 ± 9,3 év) adták.

A 13 állítás közül a hallgatók átlagosan 8 (Median=8, CI= 7,6-7,97), míg a végzett szakemberek átlagosan 10 (Median=10, CI= 9,34-9,66) valóságtartalmát ítélték meg helytelenül. A 13-ból 12 állítás esetén a gyakorló pedagógusok hibás válaszadási aránya volt magasabb. Mindkét almintában a következő neuromítosz volt a legelterjedtebb (helytelenül válaszolt a hallgatók 89,7%-a és végzett pedagógusok 95,8%-a): „A motoros és érzékelő/észlelő funkciók koordinációját igénylő gyakorlatok fejlesztik az olvasási és számolási készségeket”.

A vizsgált neuromítoszok széleskörű elterjedtsége felhívja a figyelmet a tudományosan megalapozott ismeretek kommunikációjának szükségességére. E neuromítoszok olyan (mozgás)terápiás eljárások alkalmazását támogatják, melyek hatásossága erősen vitatott, jelentős anyagi és energiaráfordítást igényelnek, továbbá időt vesznek el a bizonyítottan fejlesztő eljárások alkalmazásától.