Magyar Pedagógia

A deprofesszionalizálódó középiskolai tanárképzés a két világháború között: A tanárképzés 1921–1929 közötti reformja

Imre Garai — 2024-03-31

1924 különleges évnek tekinthető az 1924. évi XXVII. törvény bevezetése miatt, amely a középiskolai tanárképzést szabályozta Magyarországon. A törvényhez kapcsolódó eddigi irodalom a tanárképzési intézményrendszer hozzáigazítását emelte ki az átalakuló középiskoláztatáshoz, amely tükrözte a kormányzat társadalmi célkitűzéseit.

A tanulmány a tanárképzési intézményrendszer reformjának egy más szempontú megközelítését javasolja egy új kronológiai és elméleti keret alkalmazásán keresztül. A professzióelméletek kritikai megközelítésének és különösen a deprofesszionalizáció fogalmának alkalmazása feltárhatja a kormányzat és a tanárképzés szakértői elitcsoportjai közötti kapcsolatok megváltozását. A kutatás során a levéltári források dokumentumelemzése és a szakirodalmi dokumentumelemzés módszerei kerültek elsődlegesen alkalmazásra.

A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a professziós csoportok standardizációs törekvéseit a kormányzati szereplők felhasználták a professziós intézmények feletti politikai kontroll kiterjesztésére a működésüket szabályozó dokumentumok felülvizsgálati kereteinek meghatározásán és az intézményt működtető kulcsszemélyek gondos megválogatásán keresztül. A professziós intézmények belső működésébe történő ilyen mértékű beavatkozás a deprofesszionalizáció veszélyével fenyegette a teljes középiskolai tanárképzést.

TEAM - Tudatos Együttműködés A Megoldás

Dóra Dobák — 2024-03-31

Napjainkban egyre elterjedtebb a sajátos nevelési igényű gyermekek integrálása az óvodába, ami kihívást jelent az óvodapedagógusok számára. Az integráltan nevelkedő sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása teammunkával lehet a legjobb, ezért kutatásunkban kérdőíves módszerrel vizsgáljuk, hogy az óvodapedagógusok mennyire felkészültek a sajátos nevelési igényű gyermekekre, hogyan valósítják meg az ellátásukat, valamint milyen a gyógypedagógusokkal való közös munka. Kutatásunkban 422 fő óvodapedagógus és 82 fő gyógypedagógus vett részt. Az adatokat SPSS statisztikai programmal elemeztük, amiben kereszttábla és ANOVA elemzéseket használtunk. Eredményeink szerint az óvodapedagógusok sokkal pozitívan értékelik az integráció megvalósulását, mint a gyógypedagógusok, de a minél jobb együttműködéshez több szakemberre és több időre lenne szükség.

A felsőoktatás szerepe az aktív idősödés támogatásában: Intergenerációs tanulás során szerzett tapasztalat vizsgálata az időskorúak és felsőoktatási hallgatók esetében

Emese Schiller — 2024-03-31

Az intergenerációs együttműködést támogató kezdeményezések elsődleges célja a különböző korosztályok közötti elfogadás elősegítése (Kaplan et al., 2017), valamint az aktív időskor támogatása (Aláez et al., 2022). A felsőoktatási intézmények kiemelt szerepet játszanak ezen kezdeményezések elősegítésében (Corrigan et al., 2013). Jelen tanulmány célja az intergenerációs tanulási tapasztalatok vizsgálata felsőoktatási színtéren. A kutatás 2022 őszén zajlott az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán egy nemzetközi konzorciális partnerség keretében, melynek alapvető célja az aktív időskor támogatási lehetőségeinek vizsgálata volt. A kutatás az intergenerációs tanulási projektben résztvevő ELTE egyetemi hallgatók (n=6) és idősebb önkéntes résztvevők (n=8) reflexióit tártja fel a tanulási tapasztalataik kapcsán, tekintettel az intergenerációs tanulás során fejlődni vélt készségekre, valamint a folyamatot segítő és hátráltató tényezőkre. A vizsgálat során mindkét korosztály esetében fókuszcsoportos interjúkat alkalmaztunk, és az adatok szintéziséhez diskurzuselemzést végeztünk (Krzyzanowksi, 2015), különös figyelmet fordítva az interakciók jellegének vizsgálatára.

Az elemzésben bemutatott induktív elemek és az azokkal kapcsolatos interakciók vizsgálata alapján láthatóak a két korcsoport közötti különbségek, valamint a csoportokon belül előforduló egyetértések, illetve különbözőségek. Mindkét korcsoport esetében felmerült a kooperatívitás, valamint kompromisszum-készség területén tapasztalt fejlődés, melynek más kontextusban való alkalmazásának lehetőségét különösen a fiatalabb résztvevők hangsúlyozták. Ezenfelül mindkét korosztály képviselője reflektált a projekt során tapasztalt kihívásokra, melyek főként a kommunikációs nehézségekben mutatkoztak meg. Azonban egyes résztvevők esetében a projekthez való hozzáállás, mások esetében a korkülönbség, valamint a különböző munkamorál jelentek meg meghatározó különbségként. Az oktatói facilitálás, mint támogató tényező kapott nagyobb hangsúlyt a fiatalabb résztvevők részéről; fontosságát egyöntetűen hangsúlyozták. Az intergenerációs tanulás hosszútávú fenntarthatósága kapcsán, annak egyetemi kurzusba való integrálásának potenciálja is felmerült a fókuszcsoportos beszélgetések során.