A deprofesszionalizálódó középiskolai tanárképzés a két világháború között: A tanárképzés 1921–1929 közötti reformja
Article Sidebar
Main Article Content
Absztrakt
1924 különleges évnek tekinthető az 1924. évi XVII. törvény bevezetése miatt, amely a középiskolai tanárképzést szabályozta Magyarországon. A törvényhez kapcsolódó eddigi irodalom a tanárképzési intézményrendszer hozzáigazítását emelte ki az átalakuló középiskoláztatáshoz, amely tükrözte a kormányzat társadalmi célkitűzéseit.
A tanulmány a tanárképzési intézményrendszer reformjának egy más szempontú megközelítését javasolja egy új kronológiai és elméleti keret alkalmazásán keresztül. A professzióelméletek kritikai megközelítésének és különösen a deprofesszionalizáció fogalmának alkalmazása feltárhatja a kormányzat és a tanárképzés szakértői elitcsoportjai közötti kapcsolatok megváltozását. A kutatás során a levéltári források dokumentumelemzése és a szakirodalmi dokumentumelemzés módszerei kerültek elsődlegesen alkalmazásra.
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a professziós csoportok standardizációs törekvéseit a kormányzati szereplők felhasználták a professziós intézmények feletti politikai kontroll kiterjesztésére a működésüket szabályozó dokumentumok felülvizsgálati kereteinek meghatározásán és az intézményt működtető kulcsszemélyek gondos megválogatásán keresztül. A professziós intézmények belső működésébe történő ilyen mértékű beavatkozás a deprofesszionalizáció veszélyével fenyegette a teljes középiskolai tanárképzést.