A digitális kompetencia kognitív dimenziója és összefüggésrendszere egy empirikus kutatás tükrében

Absztrakt

A digitális bennszülöttek mítoszának megteremtésével és ennek a laikus közbeszédben való elterjedésével párhuzamosan egyre több felől fogalmazódnak meg azok a konkrét elvárások, amelyek a 21. századi tanulóval kapcsolatosak.Az újabb szakirodalmakban a digitális bennszülötteknek már két csoportja között tesznek különbséget (Helsper&Eynon, 2010). Az első nemzedék legkorábbi születését,Prensky(2001) eredeti definíció-jának megfelelően,1980-ra datálják, ám a webkettes eszközök megjelenésével az 1990 után születettek a digitális bennszülöttek második generációjának tekinthetők. A két nemzedék közötti különbséget a webkettes világban való eligazodás adja. Herczogés Racsko(2011) médiaműveltséggel kapcsolatos cikkükben írják: „Az információszerzés-hez rendelkezésre álló új médiumok révén –az iskolán kívüli online tapasztalatoknak köszönhetően –a tizenévesek képesek elsajátítani egy olyan kulturális eszköztudást, amely segítiőket az önálló tanulásban, fejleszti képességeiket, ismereteiket, és a tudás-építés, tudásmegosztás szemszögéből is értékes tapasztalatokra ad lehetőséget.”Kérdés azonban, hogy képesek-e valóban önállóan elsajátítani az új médiumok esz-közrendszerének használatát, avagy a digitális kompetencia fejlesztése iskolai, mi több, horizontális fejlesztési feladat. A PISA 2012 digitális szövegértéssel és problémamegol-dással kapcsolatos felmérésének eredményeiből kiderül, hogy a magyar tanulók teljesít-ményük alapján utolsókEurópában (Lannert, 2014). Hazai vizsgálatok is megerősítik, hogy a tanulók IKT-kompetenciái nem érik el a megfelelő szintet (Fehér, 2014).Eta-nulmány egy empirikus vizsgálat eredményeinek összegzésével kíván hozzájárulni a kérdés tisztázásához, összefüggésrendszerében és összetevőiben vizsgálva a középisko-lás korosztály digitális kompetenciateszt-eredményeit a kognitív dimenzióban.