A szintleírások nyelvének szerepe a közös európai referenciakeret magyar, angol és német nyelvű kiadásában

Absztrakt

A Közös Európai Referenciakeret (KER; Council of Europe, 2001; Europarat, 2001) az ezredforduló jelentős fejleménye volt az idegennyelv-tanulás és a nyelvoktatás terén. Célja, hogy elősegítse az idegen nyelvek tanulását a nyelvtudás általános, az egyes nyel-vek jellegzetességeit nem tükröző leírása segítségével. A KER az európai nyelvtanulók közös célrendszerét állítja elénk úgy, hogy az idegennyelv-tudást hat, betűvel és szám-mal jelölt szintre, szinttartományra bontja, a legalacsonyabb A1-estől az A2, B1, B2, C1-en keresztül a legmagasabb C2-es szintig. Az idegennyelv-tudás szintekre bontása nem ismeretlen előttünk. A kezdő, a közép-haladó és a haladó jelöléseket már régóta használják a nyelvoktatásban, akárcsak az alap-, a közép- és a felsőszint kifejezéseket. A KER értékét és fontosságát az adja, hogy míg a korábbi magyar terminológia tartalmát deklaratív, írott és közkeletű formában nem határozták meg – az idegennyelv-oktatási szakemberek azt inkább csak tapasztalataik alapján értették – addig a KER egy széles közönség számára pontosan fogalmazza meg az egyes szinttartományok tartalmát, jellemzőit.