A 0-7 éves korú gyermeket nevelő családok nevelési stílusának feltárására irányuló kutatás módszertani megalapozása, a nevelési stílus differenciáló tényezői

Absztrakt

Számos hazai és nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy a gyermek szocializációjának egyik legjelentősebb színtere a család, kiemelten a szülő-gyermek kapcsolat, mely a személyi-ségfejlődés különböző területeire hatással van(Ranschburg, 1975, 1995;Sallay&Mün-nich, 1999; Margitics&Pauwlik, 2006;Brand, Hatzinger, Beck &Holsboer-Trachsler, 2009). Az első három év, majd a hétéves korigterjedő időszak minősége a gyermekek sikeresszocializációja szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A koragyermekkor törté-nései, kiemelten a gyermeket érő nevelői hatásokalapvetően meghatározzák a gyermek iskolakezdési esélyeit, így hozzájárulnak életminőségének, jövőjének alakításához.Kuta-tások egybehangzó eredményei alapján a hibás nevelési gyakorlat önmagában is rizikóté-nyező lehet a gyermek szocializációja során, ezért a nevelési gyakorlat megismerése mind a neveléstudományi, mind a pszichológiai gondolkodásban központi kérdés volt (Castrucci &Gerlach,2006; Pikó &Balázs, 2012; Deutschet al., 2015, 2016).Az erre irányuló tudományos diskurzusok, eredmények így a nevelés számos aspektusát tárták fel(Sallay &Münnich,1999), ugyanakkor több-kevesebb módszertani problémát, megalapo-zott kritikai észrevételt olvashattunk a vizsgálatokban alkalmazott kutatási eszközökkel kapcsolatban.Tanulmányunk megírásának céljaegyrészrőlbemutatniazt a kutatási esz-közt fejlesztőmódszertani folyamatot, amelynek során –felhasználva a nevelési stílust vizsgáló eddigi kutatások tapasztalatait–az e területen zajló kutatásunkhoz alakítottuk ki kérdőívünket, másrészről ismertetni a nevelési stílus azon főbb differenciáló tényezőit, amelyek a kutatási eszközünk segítségével nyert adatokból rajzolódnak ki.