A magyar közoktatásban tanító pedagógusok tapasztalatai a digitális munkarendű oktatásról IKT tudásszintjük tükrében Egy kevert módszertanú kutatás eredményei a Covid-19 idején

Absztrakt

A Covid-19 világjárvány alapjaiban forgatta fel a hagyományos színtereken zajló tanítás és tanulás kereteit. A járvány 2020 tavaszi és őszi hullámai miatt elrendelt iskolai bezárások nemcsak azt tették lehetővé, hogy a pedagógusok új digitális lehetőségeket próbálhassanak ki, hanem jó tesztje volt annak is, mennyire felkészültek az oktatás résztvevői a digitális munkarendre történő átállásra (Peters et al., 2020). Annak ellenére, hogy számos egyetem évek óta kínál digitális és hibrid kurzusokat világszerte, a hirtelen átállás általában véve nagy nehézségeket okozott (Peters et al., 2020), hiszen számos kutatás igazolja, hogy a hatékony digitális oktatás sokkal komplexebb és szervezettebb annál, mint a hagyományos, tantermi pedagógia hirtelen digitális térbe ültetése (Hodges et al., 2020; Niess, 2011; Rienties et al., 2020). Ezért a Covid-19 miatti átállást szokás vészhelyzeti távoktatásnak (emergency remote teaching) nevezni (Hodges et al., 2020). Fekete és Porkoláb (2020) úgy találták, hogy a magyar közoktatásban tanítók és a diákok alapvetően elégedettek voltak a „karanténpedagógiával”, bár a tanárok IKT eszközhasználatát a digitális munkarendű tanítás során inkább a tananyag színesítése, mint a megfelelő pedagógiai szervezőelvek és a szakmódszertanilag indokolt, hatékony ismeretátadás vezérelte (Czirfusz et al., 2020). A szakirodalomban szintén előtérbe kerültek a digitális tanítás és tanulás olyan további hiányosságai, amelyekre számos korábbi kutatás implikációi irányultak. Ezek a korábbi kutatások – többek között – megfogalmazták, hogy mind a tanárképzésben (Dringó-Horváth, 2020; Dringó-Horváth & Gonda, 2018), mind a pedagógusok napi gyakorlatában (Öveges & Csizér, 2018), valamint a digitális eszközök használatával és a bennük rejlő lehetőségekkel (EU, 2018; MDOS, 2016; Molnár, 2011; Tongori, 2012) kapcsolatban fontos lenne további kutatásokat végezni. Az oktatás és a közoktatás digitális lehetőségeinek fejlesztése uniós célkitűzés (EU, 2018) annak érdekében, hogy az Európai Unió minden állampolgára egyenlő esélyekkel férhessen hozzá a tudáshoz. Azonban a digitális fejlesztések megvalósítása a tagállamok feladata (Caena, 2014), tekintettel arra, hogy az egyes országok különböző mértékben tettek korábbi lépéseket ilyen irányú fejlesztésekre. A direktívát követő éves jelentésekből kiderül, hogy a hazai általános és középiskolákban tanulók átlagos mennyiségű digitális eszközzel rendelkeznek (EU, 2019), ugyanakkor a digitális eszközök birtoklásából nem következtethetünk azok értő, tanulási célú használatára (Fekete, 2017, 2020; M. Pintér, 2019; Tóth-Mózer, 2017), mint ahogy arra sem, hogy az eszközöket birtokló, vagy azokhoz hozzáférő tanárok megfelelően tudják alkalmazni őket a diákok tanulásának segítésére (Czirfusz et al., 2020; Dringó-Horváth & Gonda, 2018; Öveges & Csizér, 2018). Valódi továbblépést az eredményezhetne, ha az IKT-tudást fejlesztő lehetőségek megjelennének a tanárképzésben (Dringó-Horváth, 2020; Dringó-Horváth & Gonda, 2018; Fekete, 2020; Öveges & Csizér, 2018), valamint a pedagógusok továbbképzési lehetőségei között (Öveges & Csizér, 2018). Főző és Racsko (2020) szerint a szemléletváltás első lépcsőfoka az lehetne, ha a számos elérhető digitális tudást mérő eszköz segítségével felmérnénk a pedagógusok és a tanulók meglévő digitális készségeit, melynek alapján célzottan és személyre szabottabban lehetne kijelölni a további IKT-készségfejlesztést. A jelen tanulmány alapját képező kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a magyar közoktatásban dolgozó pedagógusok meglévő IKT-használati tudásszintjét, valamint olyan jól elkülönülő, tudásszint szerinti csoportokat állapítson meg, amelyek segítségével még pontosabban jellemezhetőek az egyes csoportok. A tendenciák megfigyelésén túl a tanulmány egy interjúkutatással is kiegészült, melynek célja volt IKT-tudásszintenként feltárni, hogyan élték meg a pedagógusok a digitális munkarendű, vészhelyzeti távoktatást a 2020 tavaszi, majd az őszi időszakban. Ennek érdekében szükséges részletesebben is kitérni a szakirodalom álláspontjára az oktatás és technológia kapcsolatáról, valamint a tanárok IKT tudásának szükségességéről és fogalmi kereteiről.